Kadmium

A kadmiumot és legtöbb vegyületét minden nemzetközi szervezet rákkeltő anyagként sorolja be. Mérgező hatással van a vesére, a májra, a csontokra és a herékre és megzavarja a hormonális és az immunrendszer, valamint a szív és érrendszer működését [13]. A kadmium a szervezetbe kerülve helyettesíti az esszenciális cinket, ám toxikus hatása miatt a cink helyébe beépülve súlyos károsodásokat okoz. A kadmium emellett felhalmozódik az emberi és állati szervezetben, így krónikusan toxikussá válik.

A kadmium megállapított referencia dózisa ivóvíz esetén 0,0005 mg/kg/nap, élelmiszerrel bejutva 0,001 mg/kg/nap [14]. Nagyobb mennyiség belélegzésekor a légutak irritációja, krónikus hörghurut, fáradtság, légzési nehézségek és fejfájás jelentkezhet [15], 40-50 mg/m³ koncentrációban pedig már 1 óra elteltével végzetes hatású lehet [16-19]. Lenyelés esetén a káros egészségügyi hatások jóval mérsékeltebbek, mint belégzés útján, mert a kadmium hányási ingerrel jár, így a szervezet nem tartja vissza. Szájon át bejuttatva 10-20 mg szilárd kadmiumsó képes mérgezéses tüneteket kiváltani, a halálos dózis ilyen típusú kitettség esetén több száz milligramm [20].

Krónikus kadmiumgőz vagy -por kitettség esetén tüdőtágulat, légcsőhurut, vesekárosodás alakulhat ki, kis molekulatömegű fehérjék jelennek meg a vizeletben, és mindez Fanconi-szindrómához vezethet. További tünetei: légszomj, vérszegénység, szaglóérzék elvesztése (anosmia), krónikus orrnyálkahártya-gyulladás és a fogak sárga elszíneződése [21, 22].

A kadmium képes a csontokban akkumulálódni, krónikus kitettség esetében pedig a vesekárosodás következtében fellépő kalcium- és foszfor-anyagcserezavar csontlágyuláshoz, csontritkuláshoz vezethet [23]. A részleges csonttörések és a patológiás törések, melyeket a vázrendszer deformációja követ, károsan hatnak a keringési rendszerre is. A krónikus kadmiummérgezés jellegzetes példája az Itai-itai kór, mely a fájdalmat kifejező japán „itai” szóról kapta elnevezését. Első leírása japán nők esetét ismerteti, akik egész életük során túlzott mértékű (150–250 μg) kadmiumkitettség alanyai voltak, mivel lakhelyük környezetében kadmiummal szennyezett volt az élelmiszer [24, 25]. A megbetegedés tünetei: csontritkulás, csontlágyulás, rendellenes veseműködés, melyet gyakran vérszegénység, alacsony vérnyomás kísér [26, 27]. Jellemző, hogy a vizeletben mérhető átlagos kadmiumkoncentráció 20-30 μg 1 g kreatininre vonatkoztatva [28].

A kadmiumionos formája károsíthatja a DNS-t, a különböző típusú eukarióta sejteket, beleértve az emberi sejteket is [29, 30]. Az IARC állásfoglalása szerint elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a kadmium és vegyületei rákkeltő (elsősorban tüdőrákot indukáló) hatásáról emberben és kísérleti állatokon egyaránt; a kadmium fémre azonban nincs elegendő adat ennek megállapításához [29]. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala szerint a kadmium emberben csupán feltehetően rákkeltő [31].

A kadmium humán teratogén hatására nézve nincs bizonyíték, a foglalkozás körében kadmiumnak kitett nők esetében születési rendellenességek, ill. az utód károsodása nem volt tapasztalható. A vizeletben megemelkedett kadmiumkoncentrációt mutató japán nők körében ugyanakkor nőtt a koraszülés aránya és a született gyermekek súlya elmaradt a normál értéktől, bár ezt más tanulmányok nem igazolták [32, 33]. Állatokban azonban bizonyított, hogy a kadmium átjut a placentán és nagy dózisban, parenterális úton (a gyomor-bél rendszert elkerülve) adagolva a korai vemhesség szakaszában születési rendellenességekhez, kései szakaszában pedig a placenta károsodásához, ill. a magzat elvesztéséhez vezethet [34].