Genfi Egyezmény

Convention on Long-range Transboundary Air Pollution – Egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés mérséklésére

A savas esők nyilvánvalóvá tették, hogy a környezetszennyező tevékenységek a forrásuktól több száz, akár több ezer kilométerre is kifejthetik káros hatásaikat, azaz nem ismerik az országhatárokat. 1972-ben Stockholmban szervezte meg az ENSZ az úgynevezett Emberi környezet konferenciát (Conference on Human Environment), mely célja a savasodás elleni nemzetközi küzdelem volt [1]. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB) által előkészített, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés mérséklésére irányuló, úgynevezett Genfi Egyezményt [2] 1979-ben európai országok – köztük hazánk is –, az Egyesült Államok és Kanada képviselői írták alá. Az egyezmény kezdetben kizárólag a levegőbe kerülő kén-dioxid-kibocsátást nevesítette. Az egyezmény hatályát az elmúlt évtizedekben számos más anyagra és területre is kiterjesztették. Az egyezményhez, céljainak megvalósítása érdekében különböző jegyzőkönyvek kapcsolódnak [3]. A jegyzőkönyvekben szerepelnek az előírt intézkedések és a különböző kibocsátáscsökkentési célok.

A 2003-ban hatályba lépett Aarhusi POP-jegyzőkönyv 14, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyag (a Stockholmi egyezmény anyagai mellett a lindán és a PAH-ok, azaz a policiklikus aromás szénhidrogének) légköri kibocsátásának csökkentéséről szól [4]. A Genfi Egyezmény 30 éves évfordulóján, a 2009-ben tartott végrehajtó testületi ülést követően a POP-jegyzőkönyvet kibővítették a következő anyagokkal: hexaklór-butadién (HCBD), hexa- és heptabrómozott difenil-éter, tetra- és pentabróm-difenil-éter (BDE), pentaklór-benzol (PCB), perfluoroktán-szulfonát (PFOS), poliklórozott naftalinok (PCN) és rövidláncú klórozott paraffinok (SCCP).

Az 1998-as Aarhusi Nehézfém Jegyzőkönyv feladata a kadmium, az ólom és a higany ipari forrásokból, technológiai folyamatokból, hulladékok égetéséből és a közlekedésből származó kibocsátásának csökkentése. Az 1999-es Göteborgi Jegyzőkönyv, a légszennyező anyagok (SOX és NOX, VOC-k, szálló por) kibocsátását korlátozza [5]. Kén-dioxid kibocsátáscsökkentési célokat fogalmazott meg az 1985-ben elfogadott Helsinki Jegyzőkönyv, melynek célkitűzései 1993-ra teljesültek. A második kén-dioxid jegyzőkönyv, az 1994-es Oslói Jegyzőkönyv 2010-ig jelöl ki kibocsátáscsökkentési célokat. Az 1988-as Szófiai Jegyzőkönyv a nitrogén-oxid-kibocsátásokat szabályozta. A jegyzőkönyvnek köszönhetően jelentősen csökkent Európában az NOX-kibocsátás. Az egyre jelentősebb gépjárműforgalom miatt azonban városi környezetben gyakran igen magas, az egészségügyi határértékeket meghaladó nitrogén-oxid-koncentráció alakulhat ki. A napsütés hatására keletkező talajközeli ózonszennyezést hivatott mérsékelni az 1991-es Genfi Jegyzőkönyv, az illékony szerves vegyületek (Volatile Organic Compounds, VOC) kibocsátásának, vagy azok országhatárokon átterjedő fluxusának csökkentéséről. VOC a közlekedésből és szerves oldószerhasználat következtében kerül a levegőbe. Hazánknak csupán szinten kellett tartania az 1988-as kibocsátást, ám ezt túlteljesítettük, ugyanis az 1999-es kibocsátásunk alacsonyabb volt [6]. Az EMEP (European Monitoring and Evaluation Programme) jegyzőkönyv a légszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program.