Munkahelyi rákkeltők törvény
A kémiai biztonságról szóló törvény alapján született és a dolgozók vegyi anyagok elleni védelmét szolgálja a 25/2000. (IX. 30.) EÜM-SZCSM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról[1] és a 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről.[2] A 25/2000. rendelet tartalmazza az egyes vegyi anyagokra „a műszak során eltűrt legmagasabb koncentrációt”.
A 26/2000. rendelet kimondja, hogy rákkeltő anyagok vonatkozásában nincs hatástalan dózis, akár egy molekula is okozhat végzetes elváltozást, így a statisztikai valószínűségen alapuló (sztochasztikus) hatást kell figyelembe venni. A rákkeltő anyagot használó cégnek meg kell indokolnia, hogy miért nincs lehetőség a rákkeltő vegyület helyettesítésére. A 26/2000. rendelet 4. §-a szerint: „Minden olyan tevékenység esetében, amelynek során feltételezhető a munkavállaló rákkeltő anyagnak való expozíciója, a munkáltató köteles kockázatbecslést végezni:
a) a veszélyt azonosítani;
b) elemezni az expozíció–hatás összefüggést;
c) expozícióbecslést végezni;
d) értékelni a kockázatot (minőségileg jellemezni vagy mennyiségileg meghatározni)”.
Azaz rákkeltő anyagok használata esetén kötelező a rendszeres kockázatbecslés, és kötelező riasztási intézkedési tervet készíteni. A jogszabály előír bejelentési kötelezettséget, továbbá folyamatos nyilvántartást a rákkeltő anyagokkal exponált dolgozók esetében. A 26/2000. rendelet alapján a munkavállalók adatait az utolsó rákkeltő anyag expozíciót követő 40 évig meg kell őrizni.