Anyagok

Benzol

A benzol jellegzetes illatú, színtelen vagy világossárga színű, igen gyúlékony, illékony folyadék. Vízben enyhén oldódó szénhidrogén, jól elegyedik alkoholokkal, éterekkel. Benzol leginkább belégzéssel kerül a szervezetünkbe, de élelmiszerekkel, folyadékokkal is felvehetjük, ill. szennyezett vízből a bőrön át is felszívódhat. Számos nemzetközi szervezet egybehangzóan megállapította, hogy a benzol emberbenbizonyítottan karcinogén hatású. Különösen a vérképző szervekben okozhat rákot (leukémia). A benzol káros lehet az immunrendszerre, csökkenti a szervezet védekezőképességét, ennek következtében nagyobb lehet a fertőzések esélye. Az alábbi iparágak dolgozóinak lehet az átlagosnál nagyobb a benzolkitettsége: mosó- és tisztítószer-gyártás, növényvédőszer-gyártás, kőolaj-feldolgozás, benzin- vagy oldószer-előállítás, festék-, lakk-, ragasztó-, gumigyártás, ill. a hulladékgazdálkodás területén dolgozók, laboratóriumi technikusok, autószerelők, zsírtalanítást, vontató- és tartálytisztítást végző alkalmazottak.

Biszfenol A (BpA)

Legfőképpen polikarbonát műanyagok előállításához használják fel. Rengeteg használati eszközben megtalálható: szemüveglencsék, digitális médiahordozók (CD, DVD-k), elektromos eszközök (pl.: mobiltelefonok, számítógépek, háztartási eszközök), sport és ipari védőfelszerelések, autóalkatrészek. BpA található egyes fogtömésekben is. Az elmúlt években több mint száz tudományos jelentés bizonyította, hogy a BpA több egészségügyi problémáért felel.

Cypermethrin

A kártevők széles köre ellen hatékony rovarölő szer, melyet elsősorban a mezőgazdaságban, a közegészségügyben és az állattartásban használnak.Idegméreg. A környezetbe jutva veszélyt jelent, mivel halakra és a méhekre nézve magas, a vízi rovarokra nagyon magas toxicitási mutatóval jellemezhető.

 

Deltamethrin

Színtelen és szagtalan, szobahőmérsékleten szilárd, kristályos anyag. Rovarölő hatású szer, számos kártevő (lepkefélék, egyenesszárnyúak, fedelesszárnyúak, kétszárnyúak, atkák) ellen hatásos. Egyaránt alkalmazható a peték, a lárvák és a kifejlődött egyedek ellen. Az idegrendszerre hat.

Diklórfosz

A diklórfosz 1951-ben bevezetett rovarirtó hatóanyag, amelyet gyomor és kontakt idegméregként használnak közegészségügyi célokra, szúnyoggyérítésre, illetve a mezőgazdaság területén. Az IARC több mint 30 tesztben bizonyította mutagén hatását. Az IARC és a WHO emberen valószínűleg rákkeltő anyagnak sorolta be.

Dioxinok

A dioxinok elnevezés 210 vegyületet takar. E vegyületek hasonló kémiai felépítésűek, változó számú klóratomot és aromás gyűrűt tartalmaznak. Vízben elhanyagolható mértékben, viszont szerves oldószerekben és zsiradékokban (többek között zsírszövetekben is) kiválóan oldódnak, ezért jellemző rájuk, hogy felhalmozódnak az élő szövetekben. Egyesek közülük bizonyítottan karcinogének, mások az immunrendszert károsítják.

Etilén-glikol

Az etilén-glikol színtelen, szagtalan, édes ízű, szirupos folyadék. Lenyelve mérgezést okoz. Főként a fagyálló vagy a téli szélvédőmosó folyadék etilén-glikol-tartalma jelent kockázatot a lakosságra édes íze és az etil-alkohollal való összetéveszthetősége miatt. Bár az etilén-glikol kis mennyiségben nem jelent komoly veszélyt, ám ha véletlenül nagyobb mennyiséget nyel le valaki, különösképpen egy gyermek, akár halálos is lehet.

Etilén-oxid

Az etilén-oxid színtelen, igen reakcióképes és gyúlékony gáz, jellegzetes, éterhez hasonló szaggal. Az etilén-oxid a szervezetünkbe juthat levegővel, élelmiszerrel, fogyasztói termékekkel, orvosi eszközökkel, a környezeti terhelés révén, vagy munkahelyünkön is szennyeződhetünk az anyaggal. Az etilén-oxidot a WHO IARC; és az EU is emberen bizonyítottan rákkeltő vegyületnek sorolta be. Bizonyított rákkeltő hatása miatt több terülen korlátozták az elmúlt években a használatát.

Formaldehid

A formaldehid szerves vegyület, szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú, színtelen, szúrós szagú anyag. Az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutatási Hivatala 2004-ben emberi rákkeltő hatású anyaggá minősítette. A formaldehid mindenhol előfordul a környezetben. Természetes úton létrejön növényi és állati szervezetek anyagcseretermékeként, sőt az emberi szervezetben is megtalálható ilyen formában, de számos természetidegen anyagból is képződhet köztes termékként. Számtalan emberi tevékenység során is keletkezik: iparilag gyártják, a dohányfüst, az autómotorok égéstermékei is tartalmazzák. Környezetünkben elsősorban belső terekben lehet jelentős a mennyisége, különösen új bútorok beszerzése, vagy lakásfelújítás, ill. házépítés után. A fából készült bútorok, padlók, ajtók, ablakkeretek (farost- és rétegelt lemezek formaldehid alapú műgyanta ragasztóanyagai), továbbá a padló, a mennyezet és a falak szigetelőanyagai (hang- és hőszigetelő habok) tartalmazhatnak formaldehidet.

Ftalátok

A ftalátok szerves vegyületek, melyek nem képeznek erős kémiai kötéseket és lassú, de hosszú ideig tartó párolgással szabadulnak fel a különböző termékekből. A PVC lágyítására használják ezeket az anyagokat, hogy rugalmasak legyenek a termékek. Padlóban, lambériában, műanyag burkolatokban és egyéb műanyag cikkekben is előfordulnak. A ftalátokkal lágyított PVC-t rendszeresen használják az egészségügyben (oxigénmaszkok, katéterek, vértasakok), és többek között gyermekjátékok készítéséhez is. A ftalátok megtalálhatók élelmiszerekben, flakonokban, ruhákban és műszaki cikkekben egyaránt, a számítógép műanyag részeitől kezdve a telefonkábelen át a kábelszigetelésekig, valamint csövek, autóalkatrészek, adalékanyagok, festékek, lőszerek és szerszámok műanyag részeiben is.

A nehezen lebomló ftalátok a legelterjedtebb szennyező anyagok, gyakorlatilag minden ember vérében, a hazai élővizekben és a házi porban is kimutathatunk ftalátszennyezést.

A szervezetbe elsősorban élelmiszerrel – a csomagolóanyagokról –, valamint porral belélegezve kerülhetnek. A ftalátok használatát az Európai Unióban a szaporodási képességet (DEHP, BBP, DBP, DIBP), ill. a gyermek fejlődését károsító hatásaik (DEHP, DBP, BBP, DINP, DIDP és DNOP) miatt korlátozzák. Egyes ftalátok a hormonrendszerbe avatkozva korai pubertást okoznak, károsítják a férfiak szaporodási képességét és csökkentik a serdülő hímneműek tesztoszteronszintjét, ami alacsony spermaszámhoz vezet, ezért összefüggésbe hozhatók a férfiak termékenységi problémáival. A ftalátok át tudnak jutni a placentán, és a gyermeket már az anyaméhben is károsítják.