Anyagok

Metil terc-butil éter

Az MTBE az ólmozott benzin kivonása óta a legelterjedtebb oktánszámnövelő anyag. Egyike az ún. oxigenátoknak, melyek oxigénnel telített, szén- és hidrogénatomok láncából álló szerves vegyületek. Az MTBE éter-oxigenát, azaz az oxigénatom kettő szénatommal kapcsolódik össze. Színtelen, vízben kiválóan oldható, kevéssé illékony, jellegzetes terpén szagú, alacsony viszkozitású folyadék, melynek oldhatósága eléri a 42 000 mg/l értéket [1].

Gyúlékony, levegővel, oxidáló szerekkel robbanó elegyet képezve tűzveszélyt okoz. Az anyag savakkal érintkezve bomlik.

Nikkel és vegyületei

A nikkel ezüstös fehér színű, kemény fém. Az elemi nikkel nagyon reakcióképes, így elsősorban vegyületek formájában található meg. A szervezetbe kerülése elképzelhető szájon át (táplálékkal, vízzel), belégzéssel, ill. a bőrrel történő érintkezés révén.Több nikkel vegyületet bizonyítottan emberi rákkeltő anyagként tart számon a WHO IARC.

Nitrát

A nitrát negatív töltéssel rendelkező, 1 nitrogénből és 3 oxigénből álló ion. Gyakorlatilag az összes szervetlen nitrát só vízoldékonysága nagy. A földi légkör 78%-át alkotó nitrogén természetes biológiai körforgásának adott lépése során keletkezik. A nitrát önmagában viszonylag veszélytelen, de reakció-termékei, pl. a nitrit, az N-nitrozo vegyületek az egészségre károsak lehetnek. Az élelmiszerek mellett a nitrát legjelentősebb forrása az ivóvíz. A nitrát ivóvízbe kerülésének egyik lehetősége az ásott kutakból származó, talajvíz eredetű ivóvíz, mely a mezőgazdasági tevékenység miatt tartalmazhat nagyobb mennyiségű nitrátot.

Nitrozo-vegyületek (nitrózaminok)

A nitrózaminok általában stabil vegyületek, lassan bomlanak fény hatására vagy savas kémhatású vizes oldatokban. Természetes körülmények között nitrozo vegyületek nem fordulnak elő.Számos élelmiszerben előfordulnak, illetve a főzés közben keletkezhetnek. A nitrózaminok rákkeltő hatását először 1956-ban írták le. Az IARC állásfoglalása szerint összességében a nitrózaminok egyes vegyületei emberben bizonyítottan rákkeltőek, a többi vegyületet emberben valószínűleg illetve feltételezhetően rákkeltő kategóriába sorolta be.

Parabének

A parabének stabil, nem illékony vegyületek, megjelenési formájuk kismértékben eltérő, azonban mindenképp szagtalan vagy enyhe szagú szilárd anyagok: fehér vagy színtelen kis kristályok, tűk, porok. A parabéneket az 1920-as évektől széles körben használják fel tartósítószerként kozmetikumokban és testápolási termékekben. Továbbá gyógyszerek, élelmiszerek, zsírok, olajok, cipőápoló krémek, textilek, ragasztók tartósítására használják.  Az parabének fő kockázata, hogy in vitro ösztrogénszerűen viselkednek és így károsítják a hormonrendszert.

Permethrin

A permethrin színtelen, vagy fehér színű, szagtalan, szilárd, vagy folyékony halmazállapotú, a szintetikus piretrinek (piretroidok) csoportjába tartozó rovarölő szer. Európában rovarirtásban, házi rovarölőszerekben alkalmazzák. A mezőgazdaságban Európában nem használható, mivel a vízi szervezetekre igen toxikus.

Polibrómozott-bifenilek (PBB) és polibrómozott-difenil (bifenil)-éterek (PBDE, PBBE)

Brómozott szénhidrogének, amelyek 2-10 brómatomot tartalmaznak egy bifenil molekulához kapcsolódva. Szintetikus vegyületek, természetes úton nem keletkeznek. Égésgátlók, kedvező tulajdonságuk, hogy a magas hőmérsékleten felszabaduló bróm gyökök révén visszaszorítják az égést, illetve megakadályozzák a tűz tovaterjedését. Kutatások a hormonrendszert befolyásoló hatásukra találtak bizonyítékot, ami összefügghet rákkeltő, mutagén, reprotoxikus, a fejlődést, az ideg- rendszert károsító tulajdonságukkal.

Policiklusos aromás szénhidrogének

Vegyületeik általában nem önmagukban, hanem azok keverékeként jelennek meg az égéstermékekben, például a koromban is. Számos PAH vegyület állatokban bizonyítottan rákkeltő, emberben lehetséges rákkeltő.

Poliklórozott bifenilek – PCB-k

A PCB-k olyan kémiai vegyületek, amelyekben a klóratomok részben vagy teljesen átveszik a hidrogénatomok helyét a bifenil molekulán, amely egyszeres kötéssel összekapcsolt két benzolmolekulából áll. A lakosok szervezetébe PCB-k elsősorban szennyezett levegővel, szennyezett élelmiszerrel valamint bőrön át régi elektronikai cikkek érintése útján kerülhetnek. A dioxinokhoz hasonlóan feldúsulhatnak az emberi szervezetben. Ismert, hogy a PCB-k bekerülhetnek az anyatejbe is. A PCB-k toxikussága illetve bomlása a klóratomok számától és helyétől függ, toxikusak, mutagének és mérgezőek a reprodukcióra nézve. Az EPA, IARC és DHHS (USA Egészségügyi Minisztériuma) szerint a PCB-k besorolása állatokban bizonyítottan, emberben valószínűleg rákkeltő.

Szén-tetraklorid

A szén-tetraklorid illékony, színtelen, erősen fénytörő, a víznél nagyobb sűrűségű folyadék, amit jellegzetesen édes, nem irritáló szag jellemez. Oldószere gyantáknak, olajoknak és zsíroknak. Vízzel nem elegyedik, de jól oldódik szerves oldószerekben. Korábban oldószerként, száraz tisztításra, hűtőközegként, extrahálószerként és kisebb tüzek oltására használták, valamint freonokat gyártottak belőle. Jelenleg a legtöbb országban kivonták a forgalomból, mivel károsítja az ózonréteget és mérgező. Belégzés útján az akut tünetek szédülés, álmosság, altató hatás, fejfájás, hányinger és hányás. Bőrön keresztül felszívódva és szembe kerülve pedig irritáció, lenyelve hasi fájdalom, hasmenés jelentkezik.