Az azbesztcement a múlt század 40-es éveitől kezdődően fokozódó mértékben került felhasználásra ivóvízvezetékek építése során, és a legnagyobb mértékű elterjedését a 60-as és a 70-es években érte el. Jelenleg az országban használatban levő vízvezeték csövek mintegy 50%-ára becsülik ennek elterjedtségét. Az azbeszt felhasználását a 41/2000 (XII.20.) EüM-KöM együttes rendelet tiltotta be. Noha ez a rendelet visszavonásra került, mivel az Európai Unió 2005. január 1-vel betiltotta tagállamaiban az azbeszt tartalmú termékek forgalmazását, a tilalom továbbra is hatályos, azonban nem vonatkozik a már beépített azbesztcement vezetékek további használatára.

Az azbeszt alkalmazására vonatkozó tilalom oka az előállítással és felhasználással összefüggő légúti expozíció egyértelműen bizonyított káros egészségügyi hatása (beleértve a rákkeltő hatást is). Az azbeszt csövekből juthatnak az ivóvízbe azbeszt rostok, de mértékadó fórumok, pl. az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az azbeszt lenyelés útján nem jelent daganatképző vagy más toxikus kockázatot. Ezért sem a WHO Ivóvízminőségi Irányelveiben, sem az Európai Unió vonatkozó irányelvében nincs előírás az azbesztszálak előfordulási koncentrációjára. A WHO útmutatója szerint (Guidelines for drinking water quality, 4. kiadás, WHO, 2011, http://www.who.int/water_sanitation_health/publications/2011/dwq_guidelines/en/) kockázatot esetlegesen az azbesztcsövek vágása során belélegzett por jelenthet.

Határérték vagy egyéb jogszabályi kötelezettség hiányában tudomásunk szerint azbesztvizsgálatot ivóvízből hazánkban nem végeznek.

Tekintettel a fentiekre az azbesztcement csövek egészségügyi indokú azonnali cseréjére nem szükséges. Ugyanakkor az azbesztcsövek elöregedése miatt gyakoriak ezeken a vezetékszakaszokon a csőtörések. Javítások során, az elhasználódott, károsodott azbesztcement csövek cseréjekor ezeket más anyagból készült csövekkel kell helyettesíteni.