Stockholmi Egyezmény

Stockholm Convention on Persistent Organic Pollutants – Egyezmény a környezetben tartósan fennmaradó szerves szennyezőanyagok kibocsátásáról

 

A nagy mennyiségben használt és a környezetbe kijutott, kijuttatott vegyi anyagok egy részéről kiderült: amellett, hogy károsítják az emberi egészséget, nem bomlanak le a környezetben (perzisztensek), és felhalmozódnak a testszövetekben (bioakkumulatívak) [1]. Ezek az ipari szennyezők, illetve növényvédő szerek a környezetbe kikerülve akár évtizedekig is kifejtik káros hatásaikat. Bekerülnek a táplálkozási láncba, és mivel stabil vegyületek, se fotolitikusan (fény hatására), se biológiai vagy kémiai hatásokra nem, vagy csak nagyon lassan bomlanak le.

Ezekkel az anyagokkal foglalkozik az 1998-ban aláírt Aarhusi POP (Persistent Organic Pollutants) Jegyzőkönyv. A POP-anyagok káros egészségügyi kockázataik kezelésére korábban nem létezett nemzetközi eszköz. Az UNEP ezért 1995-ben a legnagyobb problémát jelentő, a környezetben tartósan fennmaradó szerves szennyező anyagok, azaz a POP-anyagok kezelésére szólított fel [2]. POP-nak számít egy vegyi anyag, ha az alábbi tulajdonságok mindegyike érvényes rá:

  1. erősen mérgező;
  2. perzisztens, azaz nagyon lassan bomlik csak le nem veszélyes anyagokká;
  3. a légkörben, a vizekben és egyes élőlények szöveteiben nagy távolságra szállítódhat, így országhatárokon átterjedő hatással is számolni kell;
  4. bioakkumulatív, azaz felhalmozódik az élőlények zsírszöveteiben.

 

Az IFCS (Kormányközi Kémiai Biztonsági Fórum) 2001-ben meghatározta az úgynevezett piszkos 12-t, a legnagyobb problémát jelentő anyagok listáját. A 2001-ben a hazánk által is aláírt Stockholmi Egyezmény részes felei elfogadták 12 POP-anyag kivonásáról (a DDT maláriás területeken szúnyogirtásra korlátozottan használható), illetve a jellemzően az iparból, hulladékégetőkből származó dioxinok és furánok kibocsátásának minimalizálásáról szóló egyezményt. Az egyezmény célja, hogy korlátozza a POP-anyagokat és azok kibocsátását a környezeti elemekbe (vízbe, talajba, levegőbe) és a hulladékokba, illetve hogy a POP-ok kereskedelemből való kivonásával és a felhasználás korlátozásával a gyártás is megszűnjön. Az elérhető legjobb technikákat (best available techniques, BAT) és a legjobb környezetvédelmi gyakorlatot (best environmental practices, BEP) kell alkalmazni a POP-kibocsátás minimalizálása érdekében.

A Stockholmi Egyezmény [3] a környezetben tartósan fennmaradó szerves szennyezőanyagok kibocsátásáról 2004. május 17-én emelkedett jogerőre [4], 90 nappal azután, hogy az egyezményhez csatlakozó 50. állam, Franciaország is ratifikálta azt. Magyarország 2008. március 14-én ratifikálta az egyezményt, azt a 2008. évi V. törvény ültette a hazai jogba.

  • Az egyezmény alapján [5] a következő POP-anyagokat kell kivonni a kereskedelemből: növényvédő szerek: aldrin, dieldrin, endrin, heptaklór, klórdán, mirex, toxafén, DDT;
  • ipari segédanyagok/szennyezők: poliklórozott bifenilek (PCB), hexaklórbenzol (HCB), poliklórozott dibenzo-dioxin (PCDD) és poliklórozott dibenzo-furán (PCDF).

 

Az egyezmény teljesítésének részeként a feleknek a Titkárság útmutatása alapján Nemzeti Intézkedési Tervet (NIT) kell készíteni az egyezmény végrehajtásáról. A ratifikációt megelőzően a NIT részeként (előzményeként) elkészült az Országos POP-kibocsátási leltár [6]. A NIT megállapította, hogy „A POP-kra vonatkozó jogszabályok elemzése és összefüggései alapján összességében leszögezhető, hogy a POP-k tiltására, korlátozására és kibocsátásuk csökkentésére vonatkozó intézkedésekhez biztosítva van a szükséges hazai jogszabályi háttér, ehhez új jogszabály készítésére vagy a meglévők módosítására nincs szükség.”

A felmérések szerint Magyarországon lényegesen kisebb mennyiségű POP-kibocsátások voltak, mint a többi közép-európai országban. Ennek az egyik oka, hogy a hazai energiatermelés több mint fele nem jár POP-kibocsátással. A hazai tüzelőanyag-felhasználásban ugyanis igen jelentős, Európában a második legnagyobb (2008-ban közel 45%-os) a POP-kibocsátással nem járó földgáz aránya. A hazai energiafelhasználás 12%-a (2004) a Paksi Atomerőműből származó energia. Az energiatermelésben a legmagasabb POP-kibocsátással a szilárd tüzelőanyagok égetése jár, melyek aránya igen alacsony (13% 2004-ben) Magyarországon [7]. ehhez képest világszinten közel 25%-os volt a POP-kibocsátáshoz vezető szén aránya az energiatermelésben [8]. A vízminta-vizsgálatok szerint is minimális a hazai POP-szennyezettség [9]. A levegőbe kerülő POP-kibocsátás minimalizálására pedig megtörténtek a megfelelő intézkedések.